Az utóbbi időben két albumot hallgattam ronggyá, így megosztom veletek is a tapasztalataimat. Az egyik - a szépség - a Röyksopp várva várt újdonsága, a Junior, ami címével ellentétben csöppet sem éretlen munka, a másik - a szörnyetegecske - pedig a multifunkcionális holland producer, Martyn bemutatkozó albuma, a Great Lengths, aminek már nagyon itt volt az ideje.

Tovább

Komment



 

A Red Amerikában nagyon népszerű - méltán -, hazánkban sajnos nem annyira ismert. Pedig az, aki szereti a (hülye, elcsépelt szó, de itt tényleg ezt jelenti) igényes alternatív/rockzenét, az semmiképp ne hagyja ki az Innosence And Instinct című lemezt!

Tovább

2 Komment



 

A The Fray előző albuma, ami How To Save a Life címet viseli, nagyon erős lemez volt. Rengeteg sorozatban felbukkant példul a címadó dal, így nem csoda, ha nagyon vártam az új lemezt. Hát most itt van!

Tovább

Komment



Szombaton felléptek, ma pedig már arról írhatunk, hogy elkészült az első nagylemezük. Kész lett végre a Planet 55 bemutatkozó alkotása, a Smokesigns ingyen letölthető innen. A mi véleményünk a tovább után olvasható - és a tiéd mi?

Tovább



Tét nélküli lemezt készíteni debütalbumnak - vagy ultrakúl, vagy a kiadó majd kisztihandot int, és repülünk. A The Virgins meglépte a fenti lépést, én mégse tudom eldönteni, vajon kúl-e ez, vagy sem. Biztos Nick jóképűségére apelláltak.

Tovább

1 Komment



Ultravicces intróval és szuper borítóval itt a beígért Grenma-lemez, a világgazdasági válságra való tekintettel ajándékba. Köszönjük!

 

Tovább

1 Komment



Össze se bírom számolni, hány évet kellett várni a felelőtlen ígéretektől addig, hogy végre megjelenjen a Chinese Democracy. Pár éves tervből sokéves lett, és valószínűleg ez a világ legtöbbet tologatott albuma. Sokan már csak fantomként emlegették, és lassan a soha el nem jövő dolgok szinonimája lehetett volna. Ha. De Axl Rose végül csak betolta a képét a stúdióba annyi időre, hogy felvisítson 12 dalt.


Egy biztos, a mi Sándorunk nem sztahanovista. Az elmúlt években leginkább a börtönkórus sorait erősítette, és új zenekart gyűjtött maga köré. Mert ez a Guns már nem az a Guns. De ha az arcokat nem is ismered fel, a hangot nem lehet eltéveszteni (ha csak nem akkor, amikor vészesen hörög a Madagascar-ban). Meg azt sem hogy ’vúúúúnyiáujáááájjáj”. És az van dögivel, mint régen. Ha a higanymozgás ilyen bivaly testfelépítéssel már igencsak nehézkes is.

Tovább

Komment



Indulatból lemezkritikát írni nem a legbölcsebb dolog. De nem, nem, nem és nem, nem fogom vissza magamat, mert Pharrell Williams tönkretette a karácsonyi ajándékomat!

 

 

Ünnepélyes pillanat, nézem a borítót, úristen, mióta várom már, és most itt van, elindítom, és mi a lószar ez, úristen, ez nem az a lemez, összecserélték! Ezt éreztem, amikor először hallottam Common új albumát. A Be afféle mindenidők-lemez volt, én is akkor borultam Common lábai elé, aztán kollektíve folyt a visszaszámlálás a Finding Forever megjelenéséig, ami szintén nem rohadt ki a lejátszómból vagy 3 hétig.

És most mi van? Műanyag van, nyál van, és nem tudom eldönteni, hogy most akkor Common, az én Commonom vajon tényleg beadta az agyát a West-Williams Nagyvállalat zacijába, vagy ez az egész egy karikatúra. Cee-Lo menti meg az albumot, a többi használhatatlan polírszemét.

Utállak, Pharrell, utállak, Kanye West, pfuj, pfuj, pfuj.

 

Komment


x