Pop? Pop. Rock? Nem rock. (Jó, néha. Még gitárszóló is volt.) Jó? Jó. Akkor meg mi fáj? Deathmetált vártál egy Pink-koncerttől?

Nem tudom, ki szerint tartozik bele egy ügyeletes popsztár munkaköri leírásába a bungee jumping és a légtorna. Úgy tűnik, az okosok reggelente a hatodik emelet korlátján pörögve isszák meg a kávéjukat, miközben megírják a “kit fikázzunk ma?”-listájukat. Nos, talán beleköthetnék a tegnapi koncertbe, mint egy valamirevaló zenekritikus, aki hófehér tógájában úgy megijedt egy becsületesen összerakott show-tól, hogy elfelejtette élvezni az előadást. Őszinte leszek: csak az ajándék VIP-jegy vitt a Pink-koncertre (köszi Szadruska:D), de a **rva életbe, én dobtam egy hátast.

Múlt szombaton úgy hozta a sors, hogy Sopronba keveredtem, és Neo, E.Z. Basic, The Kolin koncertekbe botlottam egy hűvös, de barátságos hangárban a város szélén. Jaj, és lehettem olyan szerencsés, hogy még azt is megtudtam: a Kolin-fiúknak nagyon nagy van ám

Van az úgy, hogy amit meghirdetnek, nem úgy sül el. Pedig minden tökéletes. A hajó nagy, van sok ember, táncolós muzsika, csodás énekesek és nagyszerű zenészek. Mégsem mozdul senki. Pedig a motiváció adott. Táncolj a Budapest Bárral vasárnap! Mondták. Aztán mindenki csak állt.

Nagyjából most tértem magamhoz a hétvégéről, itt egykis képesegyveleg, el is neveztem képregényegnek. Mostantól ez lesz a képes koncertbeszámolónk, ha tetszik, ha nem:D.Nézzük a szombati Turn of Mind-banzájt!. Ahova nem engedték be a fiatalkorú egyedeket, pedig próbálkoztak sokan. Szegények. Nekik ajánlom ezt a “beszámolót”.

Na csekkoljátok!>>>>>>>>>>>>

Süllyedjen az a hajó! Legyen nagy a kilengés! Mintha odakint vihar lenne. Pedig nincs, de mégis érzem a lábam alatt, hogy mozog az egész. Már ha éppen a padlót éri, mert többször van a levegőben, mint lent, ahogy a kezem is. A Kistehén Tánczenekar bemelegítése után ugyanis elszabadult a pokol valahol az A38 gyomrában. Képes, és nem véletlenül elfogult élménybeszámoló következik a harmincadikai Che Sudaka robbanásról. Izomlázon innen és túl.

…hallhattuk nem egyszer a Niksontól a tegnap. Mert nem tombolt a közönség, pedig nagyon durva koncertet hallhatott. Ám kezdjük inkább az elején, a Solution “vissza a jövőbe”-projectjénél - és még azt is megtudhatjátok, másoknak hogy tetszett.

Aki a péntek estéjét nem az Astoriához közeli Dos Dios klubban töltötte, annak fogalma sincs arról, miről is maradt le. Ott adta ugyanis második koncertjét a balassagyarmati The Another. A trash elemekkel felturbózott hardcore/punkot játszó együttes tagjai nagyon fiatalok - de már szőrösödnek - zenéjükkel azonban lemosnak bárkit a színpadról és a színpad előtt is garantált az őrület.

Mióta a V’ Moto-Rock zenekar “jobb későn, mint soha” alapon bejelentette, hogy húsz év csúszással megtartja búcsúkoncertjét, a tagok (Demjén Ferenc, akinek csakazért sem írom le azt a bizonyos becenevét - basszusgitár, ének; Lerch István - szintetizátor, ének; Menyhárt János - gitár és Herpai Sándor - dob) minden egyes interjúban igyekezték kihangsúlyozni, hogy nem nosztalgiakoncertről van szó. Nos, amit 2008. december 30-án tapasztaltam a Budapest Sportarénában, azt akárhogy is próbálom, nem tudom másnak nevezni, mint nosztalgiakoncertnek - de miért is baj ez?