Tavasszal negyvenedik alkalommal kerül megrendezésre a New Orleans Jazz & Heritage Festival, két felvonásban (április 24-26, illetve április 30-május 3. között), értelemszerűen New Orleans-ban.

1. Mit kell tudnunk rólad? 

  Igazából kedves vagyok, akkor is, ha éppen nem tudom, mit beszélek. Szeretem magában zabálni a Nutellát. Szeretek mezítláb kimenni az udvarra, és cipőben mászkálni a szobámban.

A hét előadója: Anita O’ Day

A Sors mindent elkövetett, hogy Anita O’Day ne válhasson jazzénekesnővé. Amikor gyerekkorában ugyanis egy kontár orvos mandulaműtét alatt egyúttal a kislány ínyvitorláját is levágta (az a kis pöcök ott hátul a torkunkban), Anita akár el is könyvelhette volna magában, hogy ő inkább titkárnő lesz vagy mosónő – elvégre vibratót kiénekelnie innentől lehetetlenné vált. Emellé párosult még hatalmas felső fogsora miatti beszédhibája, józan ésszel mérve tehát valóban semmi esélye nem volt a sztárságra egy olyan időben, amikor Ella Fitzgerald és Billie Holiday tündököltek. O’Day kisasszony azonban nyelvet öltött a racionalitásra, és (heroninnal meg botrányokkal kövezett úton) begyalogolt a jazztörténetbe.

Ami ma a popbizniszben Amy Winehouse (esetleg Pete Doherty, régen Kurt Cobain, Sid Vicious, Jimi Hendrix, példa van bőven), az volt a jazzvilágban Anita O’Day. A kétes értékű „Jezebel of Jazz” címmel felruházott hölgy életrajzában olyan címszavak szerepelnek, mint marihuána, később heroin, válás, börtön, botrány botrány hátán. A híres-hírhedt 1958-as Newport Jazz fesztiválon például annyira belőve botorkált színpadra, hogy a közönség egészen megdöbbent arccal figyelte furcsa produkcióját. (Ráadásul a fesztiválról ekkor forgatták a Jazz On A Summer Day című dokumentumfilmet, így a díva kihágása többszörösen rögzítve volt az utókor számára.)

Anita Belle Colton Chicago városában született 1919. október 18-án. Az öntudatos kislány tizenkét (!) éves korában röppent ki a családi fészekből, hogy a kezdeti munkák után belevesse magát a showbizniszbe. Alig volt tizennégy, amikor énekes-táncosként haknizta végig az Államok közép-nyugati részét. A kisasszony egy idő után megunta a vándoréletet, és visszatért az Chicagóba, ahol - előbb kóristaként, később szólóban- végre elhagyhatta az ugrabugrálást, és csak az éneklésre kellett koncentrálnia – már amikor épp nem bártündérkedett kereset-kiegészítés gyanánt.

Itt találta meg az első szerelem Don Carter dobos személyében, akitől zeneelméleti alapokat, valamint dobolást is tanult házasságuk alatt. Egyik éjjel meghallotta őt énekelni Carl Cons, a Down Beat szerkesztő-atyaúristene, aki azonnal lecsapott, és magával vitte Anitát saját klubjába, a legendás Off-Beatbe. Itt aztán O’Day kisasszony igazán illusztris társaságba keveredett, hisz a fellépők között nem kisebb nevek szerepeltek, mint Max Miller és Gene Krupa. A valaha élt egyik legnagyszerűbb dobos szavát adta, hogy amint új énekesnőre lesz szüksége, azonnal Anitát fogja értesíteni.

Ha ez történetesen nem egy irracionális biográfia lenne, legyinthetnénk, hogy na persze, majd épp egy ilyen fruskát fog felkérni a nagy zseni, két hét múlva már a nevére sem emlékszik…

Az igazság azonban az, hogy a Miller Quartet énekesnőjeként egyre szembetűnőbbé vált Anita elképesztő tehetsége, úgyhogy amikor 1941-ben Irene Daye elhagyta Krupa zenekarát, Anitának már csak a nevét kellett aláfirkantania a kész szerződésre.

A sikersztori itt válik igazán fényessé: a Roy Elridge-dzsel felvett bájos duett (Let Me Off Uptown) meghozta a várva-várt dicsőséget. A Down Beat az év felfedezettjének kiáltotta ki, népszerűségét pedig jól mutatja, hogy egy évvel később O’Day negyedik helyen végez az olvasói szavazáson, amely a legkedveltebb jazzénekesnő kilétét hivatott eldönteni.

Énekesnőnk a dobütőket golfütőre cserélte, a férjét meg Carl Hoff profi golfjátékosra, akihez hozzá is ment 1942-ben.

(Folyt. köv.)

Amit még nem ajánlottunk neked:

2008. december 13. szombat

18.30 Néprajzi Múzeum - Sebestyén Márta estje

A népdalkirálynő Bolya Mátyás és Szokolay Dongó Balázs közreműködésével…

19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Akadémiai Kórustársaság, MR Énekkar, Honvéd Férfikar, MR Szimfonikusok

… avagy szívd és fújd egész este…

20.00 Renegade - Anima Sound System DJ-k

Itt Tekerd!

20:00 Mátyás-templom - Adventi koncert

Km.: Fodor Beatrix, Kováts Kolos (ének), Kovács Endre (orgona), Kiss Árpád (trombita), Szenthelyi Miklós (hegedű), és a Magyar Virtuózok Kamarazenekar

Karácsony előtti lélekmelegedő a főváros legpatinásabb templomában

21.00 Gödör Klub - Presszó Tangó Libidó, Sajnarana, Gonzo, DJ Clairvo

Egy szombat este, amikor megint tele a Gödör…

21:00 Jelen - Syntax Orchestra

Ez komoly!!! Még filmesebb, még keményebb. Ez még Fritz Langnak is bejönne!

21.00 Hunnia - Takáts Eszter koncert

A pécsi énekesnő és zenekarának koncertje a postással

21.30 Néprajzi Múzeum - Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs

Márta után az új folkpacsirtáé a Múzeum

22:00 Alcatraz - Retronauták, Jamie Winchester, DJ Belányi

Igazi vegyesfelvágott Hrutka Róbert nélkül

22.00 A38 Hajó - Bladerunnaz

A d’n'b arcok újabb mítingje a Hajón

22.00 Corvintető - Parno Graszt,Goulasch Exotica

Tetőmerénylet Jutasi Tamással és zenészeivel

22.00 Trafó Bár Tangó - WBR! Big Gig

London legmenőbb arcai: Joe And Will Ask? a pultban

22.00 Club Bohemian Alibi - Alibi’s ReVenge, Alibi Revansa

Súlyos travi-show, füligszájas extra gagyi zenékkel

22.00 Diesel (volt E-klub) - NoiseFreaks presents: Moonbeam

Orosz elektronika, Nyizsnyij Novgorod-ból

22.00 Instant - Dolbyroll, Wom

Budapest legújabb underground szórakozóhelye, dj-kel, finom italokkal, és a legjobb arcokkal

22.00 Artkatakomba - Spinthatshit 80’s: Heartbreak Hotel with Xenia Flex

Elektró, szintipop diszkó a 80-as évek legvadabb zenéivel szájmaszkban

22.00 Merlin - Hypnotronik pres: Hypnosis House

Hipnotikus utazás az e-zenén, ameddig az űrhajód bírja

23:00 Fészek Művészklub - Anna and the Barbies, DJ Zsola

Barbiék merénylete a fészekrakókkal

23:30 Néprajzi Múzeum - Karácsonynak éjszakáján lemezbemutató koncert

A Csík zenekar, Ferenczi György, Lovasi András, Rackajam és még sok-sok meglepetés vendéggel…

Mit, kit, hol, mikor, miért? Íme, mazsolázzatok!

2008.december 12. péntek

19.00 Trafó Kortárs Művészetek Háza - Making New Waves Fesztivál

A mi kis kortárs zenei és multimédia-fesztiválunk, amit idén ikszedik alkalommal rendeznek meg

19.00 Klebelsberg Kultúrkúria - Harmónika Klub – Francia sanzonest

Az “Ezerarcú harmonika” – koncertsorozat keretében fellép: Orosz Zoltán Trió és Bardóczy Attila

19.00 Komédium - Neil Young Sétány

A legendás Neil Young rockdalai magyarul, felirat nélkül!

19:00 Művészetek Palotája – Fesztivál Színház (Budapest)

Várkonyi Mátyás−Béres Attila: Egri csillagok történelmi musicalje, a kötelező olvasmányt mulasztottak igazolására

19.00 Petőfi Csarnok - Edda

A “bőrműves” Pataki Attila, Bea nélkül a reflektorban…

19.00 IBS Színpad - Talamba Ütőegyüttes

És akik ütik ezerrel: Grünvald László, Kiss István, V. Nagy Tamás, Szitha Miklós, és Zombor Levente

20.00 Fészek Művészklub - Incubus Cover

Ez meg Incubus tribute…

20.00 Macskafogó Zenés Kricsmi - A 80-as évek slágereitől napjainkig

Avagy old’s diszkó mamának, papának, és a Modern Talking szerelmeseinek

20.00 Néprajzi Múzeum - Csillagzene és Luca-nap

Péntek este a kiskarácsony jegyében: Szalóki Ágival, Berecz Andrással, Balogh Kálmánnal és a Gipsy Cimbalom Band-del

20.00 Picasso Point Music Club - Tanyje Mrodzski és a Tegnapután előadása

Pszihedelikus alter-est, nem csak tarisznyásoknak!

21.00 Fecske Presszó - Town Tempo

Clairvo megmutatja hogy repül a Fecske…

21.00 Szilvuplé - Jazzproler, Selector Karel

Csak jazz, nem nyugdíjasan

22.00 A38 - Boys Noize

A kristálykoponya a magyarországi állóhajót süllyeszti…

22.00 Artkatakomba Kortárs Művészeti Galéria és Kávézó - Forward Klub

Igényes ingyenes ramazuri röfff…

22.00 Mono ElectroniClub - Casino Bangkok

Magyar elektró, minimál éccaka a leghúzósabb underground dj-kkel

Akinek jelentett valaha valamit Billie Holiday, az valószínűsíthetően mindannyiszor megborzong, amikor Madeleine Peyroux-t hallja énekelni. Kísérteties a hangi hasonlóság, ám ne gondolja senki, hogy a francia-amerikai énekesnőnek “csupán” ennyi volna az érdeme. Aki nem hiszi, március tizedikén megjelenő, Bare Bones című albumán megbizonyosodhat a hölgy kvalitásairól.

 Ami a komolyabb dolgokat illeti, Frank elindította a Frank Sinatra Show-t a CBS-en. A siker viszont már korántsem volt olyan látványos, mint korábban, így ’52-ben a Columbia felbontotta vele szerződését. De Sinatra nem az az előadó volt, akit egyik pillanatról a másikra el lehet felejteni. A visszatérést egy Oscar-díj (legjobb mellékszereplő – From Here To Eternity) hozta, és nem egy újabb sláger, de a lényeg úgyis az, hogy a siker Frank nevét ismét a közbeszéd központi témájává tette.

Nem meglepő, hogy ezután egyből szerződtette a Capitol Records. Több lemez után ’55 végére a Swing Easy! album az év lemeze lett, és az ezen helyet kapó Young Heart pedig az év dala. Az evidens volt, hogy Ő maga megkapta az év előadója címet Amerika összes jelentős zenei orgánumától. Ebben az időszakban született az I’ve Got You Under My Skin című, azóta klasszikussá vált dal is. Frank Sinatra Sings Only For The Lonely című, igazi szalondalokat és blues-os hangvételű szerzeményeket összegyűjtő albuma 120 héten keresztül tartózkodott a Billboard listán. Sinatra kétségtelenül ismét a csúcson volt. Közben Ava Gardnerrel való viharos kapcsolata is véget ért, és a ’60-as évekbe úgy lépett be ahogy az ’50-es éveket befejezte: a listák élén.

Érezve saját tekintélyét és értékét a zenében, Sinatra elérkezettnek látta az időt, hogy többé ne függjön kiadóktól, így megalapította sajátját, a Reprise-t. Az első albuma, melyet már itt jelentetett meg, a Ring-A-Ding-Ding! volt ’61-ben. A Reprise megszületése is mutatja azt a sikerszériát, amely Sinatra karrierjét jellemezte a 60-as években. Lényegében bármit kiadhatott volna, milliókat kereshetett vele, és akár pizsamában is felléphetett volna, akkor is százezrek sikítoztak volna a színpad előtt. De nem azért, hogy mégis mit csinál, hanem mert olyan szintű sztár lett. És ő tényleg azt csinálta, amit akart. Martin Luther King Jr-ért énekelt a Carnegie Hallban, feleségül vette Mia Farrow-t, és el is vált tőle, vagy éppen az Ocean’s 11 első változatában brillírozott a „Rat Pack” tagjaival.

Hírhedt gengszterekkel barátkozott, de eközben a Fehér Házban vacsorázott és bájvigyorgott Kennedy elnökkel. Bármit megtehetett. ( Az elnökgyilkosság után konkrétan ujjongott örömében, és rossz nyelvek szerint finoman szólva is benne volt a keze az elnökválasztásokban. Nixonnal halálosan gyűlölték egymást ugyanis.)

Sorra jöttek ki az albumok (September of my Years, That’s Life), koncertfelvételek (Sinatra at the Sands, The Concert Sinatra), melyek egytől egyig sikeresek lettek és csak gyűjtötték a Grammy-ket az ’Öreg Kékszeműnek’. Ötvenedik születésnapját az A Man And His Music című gyűjteményes lemezzel ünnepelte, melyet egy azonos című tévéműsor is kísért. Sinatra olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Quincy Jones, Count Basie, Ella Fitzgerald, Antonio Carlos Jobim és Duke Ellington. Ebben az időszakban énekelte fel a Strangers in The Night és a Somethin’ Stupid című slágereket, melyeket innentől kezdve koncerteken folymatosan követelt a közönség. De nem csak ezeket. A 60-as évek megkoronázásaként, az évtized végén Paul Anka egy francia dal alapjaira megírta neki a My Way-t. A dalt, amellyel máig szinte azonosítjuk Sinatrát.

1971-ben Sinatra bejelentette visszavonulását, és amikor koncertje után Hollywoodban a „scuse me while I disappear” sorra levonult a színpadról, az emberek még el is hitték neki, hogy komolyan gondolja. Pedig a visszatérés nem váratott sokat magára, mert ’73-ban már az Ol Blue Eyes is back lemezzel szerepelt a listákon, ’74-ben pedig ismét Las Vegas-ban lépett fel. Hiába, akinek a vérében van az előadóművészet, az nem tudja abbahagyni. (Meg hát a pénz se jött rosszul.) Bár valójában tényleg nem hagyott fel a zenéléssel, azért érződött, hogy visszavett a tempóból. A közönséget még mindig ámulatba ejtette. A világ körül koncertezett, miközben 40 éves zenei pályafutásáért Grammy Trustees díjjal tüntették ki.

1980-ban a Trilogy: Past, Present, Future című tripla koronggal jelentkezett újra, melyen a Future tartalmazott új dalokat. Hihetetlen, de Sinatra a 80-as évek elektronikus zenei kavalkádjában is tudott olyan dallal előállni, ami a My Way-hez hasonlóan örökérvényű lett, mégpedig a Theme From New York, New York-kal. A szintipop nóták és metálbandák között Sinatra vígan elzenélgetett saját, időtlen stílusában. Ez már rég nem swing volt, vagy szalonzene, ez SINATRA volt. Kisugárzásával, személyes varázsával eladta, átadta She Shot Me Down és L.A. Is My Lady című lemezeit is mindazoknak, akik igényes, különleges zenére vágytak. Nem csak azoknak, akik vele együtt nőttek fel.

Mindenki meglepetésére 1993-ban újra a Capitol Records-nál énekelt fel egy lemezt duettekkel, ami mi más címet is kaphatott volna, mint hogy Duets. Ezt a szintén fantáziadús című Duets II követte. De mindegy is volt mi a cím, nem kellett bonyolítani a dolgokat. A meghívottak örültek, hogy a Hanggal énekelhettek, az emberek pedig szívesen fizettek érte, hogy hallhassák. Bár egyre több és súlyosabb egészségügyi problémával kellett szembenéznie, Sinatra a 90-es évek elejének is egyik meghatározó fellépője volt. Utolsó nyilvános koncertjét Japánban adta 1994-ben. Ugyanebben az évben megkapta a Grammy Legend díjat.

A hét előadója: Frank Sinatra

Egy humorista fogadta így a botrányhős Sinatrát a színpadról, amikor szokás szerint nagy dérrel-dúrral megjelent egy füstös lokálban. Nőcsábász, gengszter, politikai aktivista, üzletember, színész, de mindenek előtt énekes. Nem is egyszerűen énekes, hanem előadóművész volt. Sinatra azért volt lenyűgöző, mert  még ma is úgy érzed, csak neked énekel, kizárólag, és ehhez nem kell nőből lenned. Akkor is hallottad már őt, ha azt hiszed, hogy még nem. Nem azért halhatatlan, mert kapott egy csillagot Hollywoodban, hanem mert munkássága benne van az összes mai popdalban. Minden egyes csöpögős sorban a szerelemről és a többi dögös rímben a vágyódásról. Ő nem csak a swing királya, hanem az első igazi popsztár, akiről Bing Crosby azt mondta, hogy „olyan énekes, aki egy emberöltő alatt csak egyszer adatik, csak miért pont az én időmben kellett jönnie?”

Frankie Boy Hobokenben látta meg a napvilágot 1915. december 12-én, Jersey államban. Gimnázium helyett (ahonnan kezelhetetlensége miatt eltanácsolták) már 1930-ban közönség előtt énekelt, ’36-ra pedig a Hoboken Four énekegyüttes tagja lett. Miután megnyertek egy amatőr zenei versenyt, nem volt megállás, dalaikat egyész Amerikában játszották. Sinatra azonban már nélkülük vette föl első dalát, az Our Love-ot. Ezután kezdett el dolgozni Tommy Dorsey-val, miközben a tinédzser lányok bálványává nőtte ki magát. ’42-re akkora sztár lett, hogy fellépett a Paramount Theatre-ben, New York-ban, és a ’Sinatramania’ elkezdődött. Annyira, hogy a zenészek sztrájkja alatt a Columbia szerződtette, és Sinatra szólt az összes rádióból, ha már új felvételeket nem lehett rögzíteni. Amikor ’44-ben újra fellépett a Paramountban, kisebb fajta tömeghisztéria alakult ki, hiszen volt rengeteg olyan rajongó, aki nem jutott be a koncertre.

Zenei karrierjének fellendülése közben Sinatra színészi tehetségét (valamint acélkék szemeit) is megcsillogtatta a vásznon. Több zenés filmben játszott együtt Gene Kelly-vel, de komolyabb alkotásokban is szerepet vállalt, mint a The House I Live In, melyet Oscar-díjjal is jutalmaztak. Egész Amerikában ünnepelt sztárrá vált, akire mindenki kíváncsi volt, bárhol jelenjen is meg.

Azonban ahogy a harmincas éveiben lépett, Sinatrának szembe kellett néznie azzal, hogy azok a tinilányok, akik egykor imádták, már más ideálokat kerestek. Egy időre Las Vegas-ban lépett fel, feleségül vette Ava Gardner színésznőt, akivel legendássá vált szóváltásait minden alkalommal így zárta le:

-Akkor én most megyek, és megdugom a Lana Turnert.

Ami azt illeti, Avát sem kellett félteni, amikor egy ízben a brit főméltóségok aziránt érdeklődtek, ugyan, mit eszik a világ hivatalosan is leggyönyörűbb nője egy nyüzüge, sebhelyes kisemberben, Ava a maga visszafogott stílusában vágta rá:

- A félmázsás tökét!

(Folyt. köv.)