A Warner Music Group leszedeti a hozzá leszerződött zenészek videóit a YouTube-ról, mivel az internetes weboldallal nem tudott megegyezni a licencdíjakat illetően.

Van, akinek még csak most kezdődik a hétvége, de ne izguljon, hangos programokban ma sem lesz hiány!

2008. december 20. szombat

Csáki András budapesti születésű gitárművész bizonyult a legjobbnak a Tokióban megrendezett 51. Nemzetközi Gitárversenyen. Ez volt a nyolcadik külföldi verseny, amit megnyert.

A karácsony előtti bejgli és töltöttkáposzta falás előtt még tessék meglátogatni a hétvégi budapesti programokat, nagyrészt a karácsonyi készülődés jegyében, de lesz itt karácsonyi d&b “mennyből az angyal”, és még egy exkluzív fetish party is. Csemegézzetek kedvetekre!

2008. december 19. péntek

A hét zeneszerzője: Beethoven

Beethoven zenei munkásságát korszakokra szokták osztani. A korai időszakra leginkább Haydn és Mozart hatása jellemző és az a tapogatózó alkotóművészet ami végülis olyan zongoraszonátákat eredményezett, mint a Holdfény vagy a Patetikus. A középső alkotói korszak röviddel süketségével kapcsolatos válsága után kezdődött, ezt az időszakot a hatalmas erejű, küzdelmes művek jellemzik, mint az Egmont-nyitány és egyetlen hegedűversenye és operája, a Fidelio. A késői korszak, ami egészen haláláig tartott, intenzív és nagyon személyes hangvételű műveket eredményezett, ilyen volt a Missa Solemnis vagy a IX. szimfónia. Wagner, és a huszadik század több haladó zeneszerzője a késői Beethovent tartotta eszményképének. (Valóban, ha az ember meghallgatja utolsó műveit, hamar rádöbben, mennyire modern és újító volt Beethoven a saját korában.)

Na de a kötelező zenetörténelmet letudva térjünk át a szaftos nőügyekre, vagyis áttérhetnénk, ha lenne, mert az sajnos nemigen volt. Egyrészt süketsége zárkózottá tette és csak társalgási füzetekkel tudott érintkezi a külvilággal, másrészt olyan elérhetetlen nőszemélyek után epekedett, akik házasok vagy arisztokraták voltak. Habár én erősen gyanakszom, hogy csábításai sikertelenségében erősen közre játszottak Ludwig hóbortjai, mint például a megrögzött mosás, de szennyes ruha hordása, khm…

Életének utolsó 2 évében egészségi állapota, mondhatni nem volt épp kielégítő. 1827-ben bekövetkezett halálát májbetegségnek tulajdonították, de a modernkori kutatások, hajmintájából megállapították, hogy nagy valószínűséggel ólommérgezés is közrejátszott a hirtelen állapot romlásban. Beethoven halálának napjáig dolgozott. Befejezetlenül hagyott egy vonósötöst, a X. szimfónia vázlatait, két kánont, két vonósnégyest, és a B-dúr vonósnégyes fináléját. Kár értük…

Ami nálunk a zokni és a nyakkendő, Amerikában az a karácsonyi gyümölcskenyér. Ha végképp lövésed sincs, mit vegyél valamelyik huszadik uncsitesódnak, vágj hozzá egyet, és le van tudva. Még gázabb, ha kapsz egyet, és azt adod tovább. (Csináltál már ilyet? Juj!) Idén azonban végre nem ciki gyümölcskenyeret adni, sőt!

Hat világsztár ugyanis, név szerint: Nicole Richie, Tony Hawk, Joel Madden, Pete Wentz, Yao Ming és Ben Roethlinsberger a Facebook-on elindított egy olyan jótékonysági őrületet, hogyha a “regift the fruitcake” alkalmazást használja valaki, akkor nyerhet 50 dollárt - miértpont annyit:D - magának, és 50 dolcsit a paypalnak, aki jótékonysági célokra használja ezt az összeget. Már összegyűlt kb százezer dolcsi - nem semmi! Mindez hogy?

 Ez a hat emberke szétküldött a Facebookon 6 virtuális gyümölcskenyeret.  Ha elég szerencsés vagy, te is kaphatsz egyet, aztán eldöntheted, hogy megvásárolod, és te is jótékonykodsz, vagy továbbpasszolod valamelyik haverodnak. Az adományok az Invisible Children nevű jótékonysági alapítványhoz, illetve az értelmi szerzők saját alapítványaihoz kerülnek. A Richie-Madden házaspár amúgy is híres agyament adakozói akcióikról (például gyermekük születésekor az összes ajándékba kapott babakelengyét elajándékozták rászorulóknak), ám ez eddig a legviccesebb kampányuk.

Ahhoz, hogy részt vegyél az akcióban, regisztrálnod kell a Facebookra, vagy ha már regisztrálva vagy, akkor csak simán jelentkezz! Azért ez szép dolog, srácok, hajrá!

1. Mit kell tudnunk rólad? 

  Igazából kedves vagyok, akkor is, ha éppen nem tudom, mit beszélek. Szeretem magában zabálni a Nutellát. Szeretek mezítláb kimenni az udvarra, és cipőben mászkálni a szobámban.

Ha csak annyit mondok, Örömóda, Holdfény szonáta, Für Elise, oroszlán séróval párosult tébolyult tekintet, az szinte száz, hogy legalább az egyik szóról beugrik a valamirevaló többségnek a bécsi klasszicizmus egyik legnagyobb alakja. Azonban e szavak mögött egy tragikus élet története húzódik meg, amelyben a legnagyobb paradox mégiscsak a „vak festő” „néma szónok” esete, mégpedig, hogy létezett egy művész, aki az alkotáshoz leginkább szükséges készsége, a hallása elvesztése után is képes volt folytatni a munkát, új műveket tudott komponálni, méghozzá nem is akármilyeneket.

Ludwig van Beethoven 1770-ben született a németországi Bonnban. Az, hogy december 16-án, igen nagy kérdőjel, mivel csak annyit tudni róla biztosan, hogy 17-én keresztelték meg és akkoriban az a szokás járta, hogy a gyermekeket, születésük után 1 nappal várta a pap bácsi a hideg vizes kancsóval.  A felmenőket illetően a kis Ludwig kapott bőven a komponáláshoz szükséges génállományból, hiszen a nagypapa karmester és basszista, apuka pedig közepes tehetségű udvari énekes volt. Gyerekkora meglehetősen sanyarú volt, egyrészt iszákos apjának köszönhetően, aki mindenáron, némi veréssel is motiválva, csodagyereket akart faragni a fiúból, másrészt már egész fiatalon szegény gyerek nyakába szakadt a család egyetlen kenyérkeresőjeként a felelősség és annak terhe.

10 évesen azonban rámosolygott a szerencse Neefe gróf személyében, aki végre kezébe vette a tehetséges gyerek zenei nevelését, ami pont arra volt elég, hogy a „helyi nevezetesség„ szintjénél leragadjanak. Később ezen túllépve Beethoven Bécsbe utazott, hogy Mozartnál tanulhasson, ami össze is jött, teljesen egy húron pendültek( vagy inkább billentyűn, HAHAHA), amikor is egy tragikus napon minden jónak vége szakadt. Beethovent anyja halálhíre hazaszólította, és évekig kénytelen volt egyedül nevelni két öccsét. 1791-ben pedig Mozart is meghalt, így vissza se tudott menni tanulmányait folytatni.

1792-ben újból neki iramodott Bécsnek, és ezúttal megcsinálta a szerencséjét. Fellépést fellépés követett, kiadót és pártfogókat talált, zongoravirtuózként és később zeneszerzőként is nagy népszerűségre tett szert, és amitől igazán egyedülállónak számított a maga korában, hogy olyan életstílust sikerült kialakítania, amihez egész életében hű maradt. Nem holmi egyháznál, vagy nemesi udvaroknál tevékenykedett, hanem szabad művészként, nyilvános fellépésekből, munkáinak eladásából és az arisztokraták bőséges jutalmaiból tartotta fenn magát.

(Folyt. köv.)