Ki tudja, hogy a lelkiismeret vagy a menedzser hatására, mindenesetre Chris Brown R&B énekes úgy döntött, nem lép fel a Nickelodeon Kids Choice díjátadón, március 28-án - annak ellenére, hogy a legjobb férfi énekes és a legjobb dal kategóriájában is díjvárományos. “Sajnos, a múlt havi incidens elterelte a hangsúlyt a zenéről” - indokolta a döntést Brown szóvivője. Hát, mit is lehetne ehhez hozzátenni? Ha az ember beveri a barátnője arcát, ne csodálkozzon, ha utána a sajtó nem a csodálatos dalairól kezd cikkezni. Akárhogy is, a fellépés lemondása bölcs döntés volt Brown részéről, Rihanna felpofozása után valóban nem lenne a legszerencsésebb húzás most gyerkőcökkel jópofizni.

A tervekkel ellentétében Amy Winehouse nem léphet fel az áprilisban, Kalifornában tartandó Coachella fesztiválon, mert szóvivője szerint a “jelenlegi jogi helyzet fényében” megtagadták tőle az amerikai vízumot. Szegény Amy, most biztos nagyon el van keseredve!

A Them egykori énekese kifejtette a New Yorker magazinnak, mennyire zavarja őt “a Beatles előtti” kifejezés. “Ez egy klisé. Nem hiszem, hogy ‘a Beatles előtti’ bármit is jelent, mert előtte is sok dolog volt (…) Mindent a Beatleshez viszonyítanak, pedig a zene nem ott kezdődik, legfeljebb a Rolling Stone magazin mitológiája szerint”. Ez eddig még rendben is volna, hiszen valóban nem a liverpooli négyessel kezdődött a zenetörténelem, de Morrison továbbment: “A Beatles a periférián volt. Ha jobban értettél a zenéhez, akkor nem igazán jelentett semmit.” És, hogy ne legyenek kétségeink afelől, hogy magát hozzáértőnek tartja-e a 63 éves észak-ír énekes, mondókájákoz hozzátette: “Számomra jelentéktelen volt”.

1980 és ’81 számos váratlan sorscsapással sújtotta a rockvilágot és általánosságban az emberiséget: Bon Scott és John Bonham belefulladt a saját hányásába, Ian Curtis felkötötte magát, John Lennont agyonlőtték, Reagan elnököt és II. János Pál pápát életveszélyesen megsebesítették, Diana hozzáment Károly herceghez, Britney Spears megszületett. A sok rettenet közepette gyógyírra vágyott a diszkót megutáló, politizáló zenészektől megcsömörlő közönség. Amikor az REO Speedwagon 1980 novemberében kijött a Hi Infidelity albummal, nem is sejtették, hogy az a korszak egyik legfontosabb és legkelendőbb lemeze lesz, belőlük pedig megkerülhetetlen zenekar válik.

Bármilyen hihetetlen, voltak idők, amikor Amerika egyik legjelentősebb zenekarának RE-vel kezdődött, de nem M-mel végződött a neve. És mivel Magyarország kimaradt a nagy REO Speedwagon-mániából, aligha tudjuk felidézni ezeket az időket, legfeljebb felfedezni, utólag. Sebaj, sosem túl késő.

Szívbetegsége miatt február 4-én, egy kaliforniai kórházban elhunyt Erick Lee Purkhiser, művésznevén Lux Interior, a Cramps frontembere. Az 1978 óta lemezeket kiadó punkzenekar jövője egyelőre bizonytalan.

Gondolom, azzal semmi újat nem mondok, hogy Hugh Laurie zseniális színész, remek a humora, elképesztő pofákat tud vágni (lásd lent). Szintén köztudott, hogy regényíróként is sikeres, és a Doktor House néhány epizódjából kiderült, hogy zongorázni is tud. Ám énekesi tálentuma számomra az újdonság erejével hatott - márpedig a nálunk nemrég megjelent harmadik évad DVD-extráit böngészve megtudhatjuk, hogy kedvenc dokink már három éve dalol egy TV-sztárokból álló supergroupban.

A nyolcvanas években is születtek Heartbreakers-slágerek (a The Waitinget hetekig tartott megírni, de megérte, a Eurythmics-es Dave Stewarttal közösen jegyzett Don’t Come Around Here No More-ral pedig kissé poposabb vizekre eveztek), de ebben az évtizedben Petty két legjelentősebb vállalkozása a zenekaron kívül látott napvilágot.