Az 1970-es és 1980-as évek legmeghatározóbb heavy metálzenekara a Judas Priest, 1968-ban alakult Birminghamben, Angliában. K.K Downing gitáros és basszusgitáros jó barátja Ian Hill mellé csatlakozott Alan Atkins énekes és John Ellis dobos. Jimi Hendrix, a The Who és a The Yardbirds inspirálta mindannyiukat, hogy zenélni tanuljanak, és saját együttest alapítsanak. Nevüket Atkins korábbi zenekarától örökölték, amit egy Bob Dylan dal címéből, a The Ballad of Frankie Lee and Judas Pries-ből csentek el.

 Első koncertjüket 1971-ben adták Essingtonban, az év végétől pedig már Chris Campbell látta el a dobosi teendőket. Pár évig csak Birmingham környékén koncerteztek, stílusuk lassan átváltott a blúzos hangzásból a keményebb metálba. 1973-ban kilépett Campbell és Atkins is, amitől még jobbra fordult a zenészek sorsa. Új dobos, John Hinch és új énekes csatlakozott hozzájuk Rob Halford személyében.

Első lemezük felvételei előtt a kiadó kikötötte, hogy még egy tagnak kell csatlakoznia, így került be még egy gitáros, Glenn Tipton, aki még a számok írásába is besegített. 1974-ben az nagylemez előfutáraként megjelent a Rocka Rolla. A felvétel alatti technikai problémák miatt a minősége hagyott némi kivetnivaló maga után, producerük Rodger Bain, aki a Black Sabbath első három lemezét is készítette, sok olyan döntést hozott, amikkel a zenészek nem értettek egyet. Élő fellépéseken nem játszhatták a rajongók olyan kedvenceit, mint a Tyrant vagy a The Ripper és a 10 perces Caviar and Meths-et 2 percesre rövidítette.

1976-os Sad Wings Of Destiny lemezük készületeiben már sokkal nagyobb szerepet vállaltak a bandatagok. Ennek és az 1975-ös Reading Fesztiválon való sikeres fellépésüknek köszönhették hatalmas rajongótáborukat. Következő lemezük a Sin After Sin már a CBS Kiadó és egy új dobos, Simon Phillips segítségével készült el 1977-ben. A sikernek köszönhetően pakoltak és elindultak első amerikai turnéjukra, ahol Les Binks dobolt. Visszatérve Angliába rögzítették a Stained Glass lemezt illetve ekkor készült a Killing Machine is, ami a Judas Priest első platinaalbuma lett. Ezután együttesek tucatjai kezdtek az ő stílusukban játszani. Egy csapásra a brit heavy metal mozgalom legnagyobb úttörőivé váltak.

Az új irányvonal Binks távozásával járt, helyette Dave Holland került a dobok mögé. Ez a felállás hat stúdiólemezt és egy élő felvételt tartalmazó albumot készített el, 30 millió példányban keltek el az egész világon. Az 1980-as British Steel már sokkal rövidebb és rádióbarát számokat tartalmazott, a Living After Midnightot rendszeresen játszották. Ebben a szellemben született a Point of Entry is, a kritikusok lehúzták, de a turné eredménye ellenkezett a véleményükkel. A Screaming for Vengeance és Defenders of the Faith lemezek után ők lehetettek, a Black Sabbath mellett, a másik olyan metál együttes, akik játszhattak a Live Aid rendezvényén.

(Folyt. köv.)

A hét előadója: Madonna

Amit éppen ő szeretett, azt szerette mindenki. Amit éppen ő viselt, mindannyiunk azt akarta hordani. Mindent pontosan eltervez és kitalál. Nem aprózta el a névválasztást sem, a Bibliából választotta magának a Madonna nevet- és valóban ő lett a pop nagyasszonya. Provokál és elbűvöl, elképzelhetetlen lenne a világ nélküle.

Madonna, azaz Louise Veronica Ciccone 1958. augusztus 16-án született, olasz származású amerikai szülei harmadik gyermekeként. Hét testvérével katolikus családban nevelkedett  Pontiac és Avon Township Detroid külvárosaiban. Édesanyja 5 éves korában, mellrákban életét vesztette, édesapja pedig házvezetőnőjükkel kezdett közös életet. Ebbe Madonna soha nem nyugodott bele, bár később belátta, hogy mostohaanyjának sem lehetett könnyű.

Az általános iskolában és a gimnáziumban is kitűnő eredménnyel végzett. Édesapja engedélyével évekig balettozni tanult és a szurkolólányok csapatát is erősítette. Ennek köszönhetően kapott táncos ösztöndíjat a michigani egyetemre érettségi után. De balett tanára tanácsára az egyetemet otthagyta és New Yorkba költözött szerencsét próbálni. 35 dollárral a zsebében vágott neki az utazásnak, életében először ült repülőn, először intett le egy taxit, nagy bátorságra volt szüksége, hogy 19 évesen, tök egyedül ebbe belevágjon. De őt sosem kellett félteni. Gyorséttermekben vállalt munkát és több helyen is táncolt, hogy fenntartsa magát. Egy éjszaka megtámadták a sötét utcán. Ahogy egy interjúban később saját szavaival előadta az esetet:

- Kést szorított a torkomhoz, és azt mondta, vagy leszopom, vagy meghalok.

- Úristen, és Ön mit tett?

- Maga szerint mit? Élek, nem?

1979-ben beleszeretett Dan Gilroy-ba, akivel később megalakította első együttesét is a Breakfast Club-ot. Énekelt, dobolt és gitározott is mielőtt második bandájára, az Emmy-re felfigyelt volna egy producer és alá nem írta volna első lemezszerződését a Warner kiadóhoz tartozó Sire Records-al 1982-ben.

A következő évben jelent meg első lemeze Madonna címmel a Lucky Starral és az Everybody-val. Ruhái, vakítóan szőke haja és a kereszt a nyakában a 80-as évek meghatározó divatja lett, mindenki rá akart hasonlítani és hasonlított is. Következő lemeze, a Like a Virgin az amerikai lista élére került és hat hétig tartotta is első pozícióját. Bekerült a Rock and Roll Hall of Fame minden idők 200 legmeghatározóbb lemeze közé. 1985-ben első amerikai turnéján a Beastie Boys társaságában lépett fel, de ebben az évben egy másik, jelentősen kevesebb ruhát viselő társaságba is bekerült. Az 1970-es évek végén készült fekete-fehér meztelen fotói megjelentek a Playboy és a Penthouse lapjain.

Harmadik lemezét 1986-ban jelentette meg, olyan slágerekkel, mint a Papa don’t Preach vagy a La Isla Bonita. Zenét készített későbbi férje, Sean Penn új filmjéhez, de ő maga is vállalt szerepeket. 1987-ben a Ki ez a lány?-ban címszerepet kapott, a film mellé készített zenét is és turnéjának is a Who’s That Girl címet adta. Ebben az évben adódtak első konfliktusai II. János Pál pápával, aki megtiltotta az olasz rajongóknak, hogy elmenjenek a koncertjére. 1989-ben a Pepsi kérésére videót forgatott a Like a Prayer-hez, amiben rengeteg katolikus szimbólum kapott helyet. Az égő keresztekkel és a stigmákkal újra magára haragította a Vatikánt, úgyhogy még a reklámozók is szerződést bontottak vele. Ennek ellenére a szám és a hasonló címmel megjelent új lemez is hatalmas siker lett.

A hét előadója: Britney Spears

Britney negyedik, In The Zone című lemezéből az első héten több mint félmilliót adtak el, ezzel a szőkeség végleg beleírta nevét a pop nagylexikonjába. 2004-es Onyx Hotel Tour névre keresztelt turnéja során még Magyarországon is tiszteletét tette. (Hallelujah!) A kritikusok szerint ez volt eddigi legjobb show-ja. Vagy inkább az, ami ezután következett, hiszen az év végén gondolt egyet, berángatta gyerekkori barátját, Jason Alexandert egy las vegas-i kápolnába, melynek eredményeként 55 órára feleség lett a pophercegnőből. Az érvénytelenített frigy utáni évben újra igent mondott háttértáncosának, Kevin Federline-nak. A házasság után fél évre visszavonult, de előtte még kiadta Greatest Hits: My Perogative válogatáslemezét, két új számmal.

Férjét nemcsak gyémántórákkal és luxusautókkal, hanem két gyerkőccel is megajándékozta.

A szupersztár és a táncosfiú tündérmeséje azonban nem úgy végződött, mint a filmekben, ráadásul 2007-es válásuk után Britney a fiúk, Sean Preston Federline és Jayden James Federline Spears felügyeleti jogát is elvesztette. Talán az alkoholnak, talán a drogoknak, talán annak köszönhetően, hogy ritkán hordott bugyit, és persze nem kellett volna elejtenie sem kisfiát.

2007 őszén jelent meg ötödik nagylemeze, a Blackout, amelynek első kislemezét, a Gimme More-t az MTV Video Music Award közönsége élvezhette elsőként. Bár Britney olyan volt, mint egy fáradt, részeg utcalány, aki azt sem tudja, hol van, mit csinál, a fellépés és a lemez is hatalmas siker lett. Egy évvel később pedig végre díjakra váltotta MTV-s jelöléseit és ő nyitotta meg a show-t. Egy teljesen új nőként tért vissza. Már nyoma sem volt az elvonónak, mintha meg sem történt volna, hogy egy este kopaszra borotválta magát egy lepukkant tetoválószalonban.

Gyönyörű nővé érett, aki 27. születésnapja alkalmából, december 2-án egy új lemezzel lepte meg magát és rajongóit. Eddigi pályafutása alatt írt könyvet, forgatott filmet, reklámokban és sorozatokban szerepelt, készített parfümöt és szexvideót. (Ooops!) Bár színésznői képességei (is) vitatottak, elég csak a nevét adnia valamihez és sikeres lesz. Arra született, hogy boldoggá tegyen minket, és mindenki megkaphatja a saját a darabkáját belőle.

A hét előadója: Britney Spears

A Universal újra megajándékozta az országot egy magyar indie-lemezzel, amibe persze a zenészek állítása szerint nem szólt be(le) a kiadó, de akkor mégis miért hasonlít a hangzás más, ott megjelent előadókéra?

Persze ez egy elhanyagolható tényező akkor, ha a The Kolin elkészíti az év legjobb magyar klipjét, a Jimmy-t. A siker érdekében még a „kisgyerek kártyát” is kijátszották, mert senki sem tud ellenállni egy rakás, mondókákat daloló kisiskolásnak. Márk, az énekes, mint perverz óvóbácsi uralkodik a lemez dalai és a közönsége fölött. Cicanadrágjában rázza fenekét királyságában egy őstehetség dobos, Iván és a szerény gitáros, Gergő társaságában. Az infantilis mókázás végigvonul az összes dalon, szinte fel sem tűnik a sok punci és kurva a szövegekben, a buzi tengeralattjáró képe pedig új színt hoz a magyar jelzős szerkezetek világába. Márk hangja a San Francisco-ban a Scissor Sisters énekesének orgánumával vetekszik, a Hard To Be-t pedig minden kétséget kizáróan a CSS inspirálta. Ezt a lemezt könnyen meg lehet unni, de még könnyebben bele lehet szeretni ebbe a játékos bolondozásba. Szerencsére van, aki a képünkbe böfögjön hallgatás közben.